Negyedik történet: Lélekvesztő

"Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne lehetne valóságos?” (Albus Dumbledore)







Kulcsok: Draco Malfoy, Szellemszállás, Edevis Tükre, köd, ételmérgezés

Műfaj: dialógus/novella

Korhatár: 12

Jellemzők: AU, angst, dráma, sötét

Figyelmeztetések: -

Jogok: J. K. Rowling és a Warner Bros.

Megjegyzés: A művet X-Ray Dog – The Chosen One c. száma ihlette.

 LÉLEKVESZTŐ

„Álmodtam gyermekként, felébredtem emberként.

Az egyetlen, mire emlékszem, hogy gyermekként még élhettem...”

(Tales Of Evening – Álmodd újra)

~ Te mit látsz Edevis Tükrében?

– Egy boldogabb életet.

~ Csak egy élet van: az, amit most élünk.

– A sárvérűek is ezt hiszik, amíg meg nem kapják a roxforti levelüket.

~ Mindenkinek hordoznia kell a maga keresztjét. Ne menekülj a valóság elől, hanem próbáld meg jobbá tenni azt!

– Még mindig nem nőttél ki a tudálékosságból?

~ Csupán segíteni szeretnék neked.

– Nem kértem a segítségedből! Miért ólálkodtál a Szellemszállás körül? Kémkedtél utánam?

~ Ron és én Roxmortsban jártunk...

– Nocsak, Potter lett a felesleges harmadik?

~ Nem, csak megsérült a legutóbbi kviddicsmeccs során. Még mindig nem nőttél ki a gúnyolódásból?

– Inkább folytasd a szánalmas magyarázatodat!

~ Különváltunk, hogy karácsonyi ajándékot vegyünk egymásnak, de időközben besötétedett, majd a köd is leereszkedett. Sokáig vártam Ronra, ám ő továbbra sem érkezett meg a megbeszélt helyre, úgyhogy jobbnak láttam, ha egyedül indulok vissza a kastélyba, hogy segítséget kérjek.

– Szóval hátrahagytad őt...

~ Ostobaság! Mi értelme lett volna tétlenül várakoznom?

– Szereted még egyáltalán?

~ Mondd csak, miért foglalkoztat téged ennyire a szerelmi életem? Vajon hozzámennék feleségül, ha nem szeretném?

– Esküvő? Mégis mikor? Engem meg sem hívtatok?

~ Majd csak nyáron, a vizsgáink után, de...

– Nem látom a jegygyűrűd.

~ ...

– Áh, szóval Weasleynek még arra sem volt pénze! Miért nem lep meg a dolog?

~ Gyönyörű aranygyűrűt vásárolt nekem!

– Mégsem hordod.

~ Hagyjuk ezt, jó? (...) Töröld le a képedről azt az önelégült vigyort! Azt hiszed, mindent tudsz, holott...

– Ott tartottunk, hogy visszaindultál a Roxfortba. Aztán?

~ Aztán eltévedtem. Fényt gyújtottam a pálcám végén, de még így sem voltam képes tájékozódni. Kétségbeesetten botladoztam a hóban, már az összes végtagom átfagyott. Végül megláttam a fényt a Szellemszállás ablakában...

– És azt hitted, hogy itt majd segítségre lelsz, mi?

~ Nem, csak tudnom kellett, hogy mi áll a szokatlan dolog hátterében...

– Nem tudtál volna egyszerűen tovább menni? Sok gyötrelemtől óvhattad volna meg magadat!

~ Rosszabb dolgokat is átéltem már, mint egy kis hányás és hasmenés. (...) Ne fintorogj, a te hibádból történt!

– Én nem az ostoba ételmérgezésedről beszéltem! Enned kellett valamit, nem? Nem találtam mást, csak azokat a madártojásokat...

~ Madártojásokat télvíz idején, te féleszű?

– Azt hiszed, hogy ez csak egy játék, igaz? Még mindig nem érted!

~ Ugyan mit kellene értenem?

– Nem foglak elengedni.

~ Nem számít, mostanra már biztosan keresnek. Te is tudod, hogy nem úszhatod meg szárazon a Tükör ellopását...

– Csak akkor buknék le, ha szabadon engednélek. Ismerlek már: kötelességednek éreznéd, hogy azonnal értesítsd a történtekről McGalagonyt, márpedig nem fogod keresztülhúzni a számításaimat!

~ Már látom, hogy nemcsak a tájra, hanem az elmédre is köd ereszkedett...

– Nem áll jól a szarkazmus egy griffendélesnek.

~ Nézd, én tudom, hogy mit érzel, de...

– Nem, nem tudod.

~ Igenis tudom!

– Nem a te apádat zárták be az Azkabanba! Nem a te anyádat ölték meg a háborúban! Nem a te otthonodat tették lakhatatlanná! Nem a te vagyonodat foglalták le az aurorok! Nem a te nagymúltú családnevedet mocskolták be! Soroljam még?

~ A Malfoy név bemocskolásáról egyedül te és az apád tehettek.

– Hallgass!

~ Különben mit teszel?

– Szándékosan provokálsz, mi? Mégis mit akarsz ezzel elérni?

~ Hogy észhez térítselek!

– Tisztábban látok, mint eddig bármikor.

~ Gyávább vagy, mint eddig bármikor!

– Nem mondtam még, hogy vigyázz a szádra?!

~ A jó oldal győzött!

– Örömtáncot járjak?

~ Mikor volt több remény egy boldog jövőre, ha nem most?

– Megmondjam, mikor? Amikor a Sötét Nagyúr uralkodott!

~ Ezt te sem gondolhatod komolyan...

– A családom sokkal jobban élt akkoriban.

~ A családod bűnözőként élt akkoriban.

– Elég ebből!

~ Miért ütsz engem?

– Figyelmeztettelek, hogy ne provokálj, sárvérű!

~ Hát semmit sem tanultál a történtekből? A jelen csak egy pillanatnyi állapot, a mérleg nyelveinek kiegyenlítődése. Rajtad áll, hogy végül merre billen ki...

– Ne beszélj nekem rébuszokban!

~ Ismét felvirágoztathatnád a Malfoy nevet.

– A roxforti csata ráébresztett, hogy milyen is ez a világ valójában. Köszönöm, de nem kérek belőle!

~ Hová mennél?

– A képzeletembe.

~ Nem értelek.

– Pedig eszes boszorkánynak mondanak...

~ Amikor megérkeztem, Edevis Tükrén és egy volt-nincs szekrény egyik párján dolgoztál. Hol van a másik fele?

– ...

~ Merlinre, csak nem magában a Tükörben?!

– Gratulálok!

~ De hát az nem lehet...!

– Összekötöttem egymással a szekrényt és a Tükröt. Ha belépek azon az ajtón, egy jobb életbe jutok.

~ Ahonnan soha többé nem térsz vissza...

– Te mit látsz Edevis Tükrében?

~ Hogyan?

– Nahát, elpirultál! Kitalálom: a Weasleyvel közös nászéjszakátokat?

~ Fogd be a szádat!

– A fantázia világába kell menekülnöd, hogy a kis jegyesed végre megszűnjön impotensnek lenni?

~ Érzéketlen tuskó!

– Tetszik, amikor dühös vagy. Gyere ide!

~ Ne rángass!

– Nem mozogsz elég gyorsan.

~ Talán könnyebb lenne a dolgom, ha végre levennéd rólam ezeket a láncokat...!

– Így, itt jó lesz. Halljam, mit látsz valójában?

~ ...

– Nem felelsz a kérdésemre? (...) Rendben, más módja is van a titkok kiderítésének!

~ Szállj ki a fejemből!

– Ez meg mi?

~ Én... nem tudom...

– Azt láttad, hogy itt maradok. Ez lenne a leghőbb vágyad?

~ A Tükör sem tévedhetetlen.

– De igen, ez a Tükör az! Szeretsz engem?

~ Mint embert.

– Nem tudom eldönteni, hogy a jóság keltette-e benned ezeket a vágyakat, vagy...

~ A jóság nem kelt vágyakat.

– Akkor nem marad más megoldás, mint a szerelem.

~ Ne használj olyan szavakat, amelyeknek nem ismered a jelentését!

– Te pedig ne nevess ki engem!

~ Elhiszem, hogy szeretetre van szükséged, hiszen senkid sem maradt, de jól tudod, hogy Ron és én...

– ...nem illetek össze. Igen, ezt pontosan tudom.

~ „Sárvérű” vagyok.

– Mit számít ez már? A Sötét Nagyúr elbukott.

~ Mégis így szólítottál néhány perccel ezelőtt!

– Mert mindenbe beleütöd az orrodat.

~ Te is beleütötted a vágyaimba! Nem volt jogod legilimentálni.

– Ez egy meddő vita, úgyhogy vessünk véget neki! Minden kész, most már szabadon távozhatsz.

~ És ha elrontottál valamit? Ha örökre elveszel?

– Nem számít, senki sem fog hiányolni. Nincsenek többé láncaid, eredj hát Merlin hírével! (...) Mire vársz még?

~ Veled maradok.

– Ahogy jónak látod.

~ Ne tedd ezt velem, kérlek! Maradj!

– Te sírsz?

~ Lépj már ki abból a szekrényből, ostoba! Ne merészeld becsukni az ajtaját!

– Csak egy okot mondj, amiért maradnom kellene!

~ Elég ok, ha azt mondom, szeretlek?

– Mint embert. Igen, ezt már hallottam.

~ És ha hazudtam...?

– Egy griffendéles sohasem hazudik.

~ Még most is kigúnyolsz?

– Ha tényleg számítok neked, gyere ide mellém!

~ Az öngyilkosság lenne.

– Vagy út egy boldogabb jövőbe.

~ Már mondtam neked, hogy a boldog jövő itt van!

– És ha Edevis Tükre nem a boldogabb jövőt mutatja, hanem egy másik jelent?

~ Természetellenes, hogy kiszakadjunk a saját jelenünkből.

– Nem ezt tesszük mindig, amikor álmodunk?

~ „Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.” Ezt egy nagyon bölcs ember mondta.

– Sírban van már az a bölcs ember?

~ Igen...

– Sejtettem.

~ Hát már a haláltól is félsz?

– Jobban félek az élettől.

~ Leszek én a bátorságod!

– Akkor gyere, állj mellém!

~ Már most is melletted állok.

– Nem teszel mást, csak játszol a szavakkal. Nem bűn álmodni.

~ Nem bűn álmodni.

– Ez az álnok világ mégis meg akar tőle fosztani! Már mindent elvett tőlem, ami fontos volt a számomra.

~ Én is fontos lehetnék...

– Ha bizonyítasz.

~ Az nem bizonyíték, ha veled tartok a halálba.

– Azzal bizonyíts, hogy megmentesz az élettől. Csukd rám azt a szekrényajtót! (...) Hát jó, ha te nem, majd én.

– Mit műveltél?!

~ Összetörtem Edevis Tükrét.

– Ezért félholtra kínozlak, ostoba boszorkány!

~ Az sem érdekel, ha megölsz. Én lettem a bátorságod. Megmentettelek, de nem az élettől, hanem az életnek. A világ... a világ kevesebb lenne nélküled.

– Ó, Hermione...

~ Menjünk vissza a kastélyba! Már vége.

– Még csak most kezdődik.

~ Miről beszélsz?

– Megteremtem magamnak a boldogabb életet azokból a lehetőségekből, amelyektől még nem fosztottál meg.

~ Apád nem lesz örökké rab...

– És Weasley sem lesz örökké a te jegyesed.

~ Ez... bonyolult.

– Ismét hazudtál nekem?

~ Meg kellett mentselek.

– Akkor most magadat mentsd! Elhitetted velem, hogy van miért itt maradnom! Elhitetted velem, hogy van még kit szeretnem! Tudod, hogy milyen vagy valójában? Önző és könyörtelen!

~ A te szívedben van a volt-nincs szekrény, az enyémben pedig Edevis Tükre.

– Tévedsz, ha azt hiszed, hogy összetartozunk! Fogalmad sincs, hogy mennyit dolgoztam ezen a terven, és mi maradt most nekem...? A szíved Tükrét is törd össze, mert én sosem lépek be abba a szekrénybe, ami a te szívedbe vezet! Weasleyt szereted.

~ A végső csata napja óta téged szeretlek.

– Akkor miért zúztad szét a reményeimet?

~ Mert remény a reményben nem lehet, és így Tükörnek sincs helye egy másik Tükörben.

– Most már semmit sem értek.

~ Hogy különbözteted meg egymástól az álmot és a valóságot?

– Apám már gyermekként megtanított rá...

~ Értsd meg: nem mehettél tovább, különben menthetetlenül elveszel!

– Mi erre a válasz?

~ Az, hogy már most is Edevis Tükrében vagyunk.

– Az lett volna a leghőbb vágyam, hogy szópárbajt vívjak Hermione Grangerrel? Ez lenne az a boldogabb élet, amiről annyit álmodtam? Nem lehetnek ilyen kicsinyesek és szürkék a fantáziám képei!

~ Ez egy lecke.

– Hogy lehetnék biztos benne, hogy melyik világban vagyok? Talán ez a beszélgetés is csak Tükör a Tükörben - századszor! Mi van, ha egyik életem sem alakult jobban, mint az azt megelőző? Mi van, ha örökre elvesztem saját vágyaim tengerében?

~ Látod már, milyen bölcs volt az az ember, akit te közvetetten a halálba küldtél?

– Biztos lehetek még egyáltalán valamiben?!

~ A szerelemben örökké, a többit pedig álmodd újra!

*Vége*

Szavazás

Amennyiben, ez lehetséges, egy rövid (1-2 mondatnyi) szöveges magyarázatot fűzzetek a pontokhoz, hogy az írók láthassák, mire kapták az adott pontszámot! A hozzászólásba másold be, a kategóriákat, és írd oda a pontszámaidat. 

Stílus

A történet olvasása közben mennyire találtad az író stílusát élvezhetőnek, kiforrottnak és gördülékenynek?

0-5-ig pontozható

Kulcsok Felhasználása

A választott kulcsok felhasználását mennyire találtad ötletesnek, egyediknek? FIGYELEM! Ez esetben a "karakterek" pont alatt csak azt kell figyelembe venni, hogy mennyire felelt meg a felhasználási feltételeknek.

Karakter: 0-5-ig pontozható

Helyszín: 0-5-ig pontozható

Varázstárgy: 0-5-ig pontozható

Fogalom: 0-5-ig pontozható

Titkos kulcs: 0-5-ig pontozható

Cselekmény

A leírt történetet mennyire találtad fordulatosnak, eseménydúsnak, izgalmasnak?

0-5-ig pontozható

Szereplők

A történet főszereplőinek és mellékszereplőinek mennyire sikerült megragadni a személyiségét, és azt átadni az olvasóknak?

0-5-ig pontozható

Szubjektív vélemény

Téged személyesen, abszolút szubjektíven mennyire fogott meg a történet?

0-5-ig pontozható