Tizenkettedik történet: Kíváncsiság

Mire nem képes egy griffendéles amikor a kíváncsisága hajtja? Hermione féltve őrzött kincsei napvilágot látnak, vagy örökre rejtve maradnak?




Korhatár 12
Kategória: romantikus
Kulcsok: Charlie Weasley, Grimmauld tér 12., Veritaserum, Szürke, Bankrablás,
Figyelmeztetés: OCC, Kicsit alternativ univerzum
Jogok: Minden jog J.K.R. tulajdonát képzi!

KÍVÁNCSISÁG

A dőlt betű levelet illetve könyvrészletet takar.

„Az idézőjelek között lévő szöveg pedig gondolatokat jelez.”

Egy vörös lobboncú nő robogott végig a Malfoy kúria folyosóin, hogy édesanyja érkezése előtt annak teájába csempészhesse a férje laborjából csent Veritaserumot. Már évek óta kereste az alkalmat arra, hogy édesanyját kifaggathassa arról, hogy édesapja hogyan kérte meg a kezét. Most pedig megadatott, végre. Hallotta amint kivágódott egy ajtó valahol a kúriában.

– Rose Weasley, hogy merészeltél betörni a laboromba! –  kiabált a felháborodott bájitalmester, aki egyben a férje is volt. A szőke hajú férfi délutáni sziesztáját töltötte amikor is jeleztek a lopásgátló bűbájai.

– Ugyan már Scorpius Malfoy Potter, ha már a teljes neveknél tartunk, ha nem teszem meg, akkor sosem adod oda – kiabálta vissza Rose.

– Talán azért, mert nem kéne erőszakkal megtudnod édesanyád titkait – mondta már nyugodtabban Scorpius a nappaliban ülve. – „Ilyenkor örülök, hogy Rose nem szeret rövidtávon hopponálni.”

– Tudod, Scorp – mondta kissé kifulladva Rose a nappali ajtajában –, az nem igazság, hogy te meg anyám használjátok ellenem, de én nem fordíthatom ellenetek.

– Gazdám! – szólalt meg Pukk a házimanó, aki nem rég jelent meg egy tálcával a kezében, amin már az előkészített tea volt. – Hermione Weasley megérkezett – jelentette, majd a kávézóasztalra tette terhét.

– Hol tart? – kapta fel a fejét Rose.

– Most vág át a kerten – válaszolta a manó, majd Scorpius intésére távozott.

Rose a teáskannához lépett és öntött magának és férjének egy–egy csészével, majd a kannába cseppentett 3 csepp Veritaserumot, és elkeverte azt. A fiolát pedig a férje mellényzsebébe rejtette.

– Anya – ugrott belépő édesanyja elé Rose – olyan jó, hogy eljöttél hozzánk – kísérte egy fotelhez vendégét. – Mi történt? – kérdezte látva Hermione feldúltságát, miközben férjét maga mellé húzva leült a kanapéra.

– A nagyanyád, drága Molly mama, hogy Merlin tartsa meg, megint belekezdett apád nyaggatásába, hogy hagyja ott a sárkányait és éljen rendes nyugodt életet otthon a családjával. Mintha apádat meg lehetne győzni arról, hogy váljon el a kis kedvenceitől.

– És mit csinált apa?

– Gondolhatod, hogy zengett az Odú. Csoda, hogy egyáltalán még állnak a falak. Apád jelenleg a Grimmauld téren dühöng, ahogy mindig is tette, ha nagyanyád felhúzta. Estére mehetek érte, mert annyi erő sem marad benne, hogy haza hoppanáljon. Egyébként minek van ilyen jó illata?

– Főztem egy kis teát, a kedvenc teafüvedből. Kérsz belőle?

– De csak egy kicsit. Még el kell mennem Harryhez is, na meg Siriushoz, és bocsánatot kell kérnem azért, mert apátok már sokadszor dúlja szét a Black kúriát. – Hermione, hogy kicsit megnyugodjon nagyot kortyolt a teájából. Amint a korty leért már tudta, hogy csapdába esett. Nem gondolta volna, hogy lányának valaha is sikerül csapdába csalnia őt, de most már mindegy.

A következő percek kínos csendben teltek, míg Rose arra várt, hogy a szer hasson, addig Hermione csak reménykedett, hogy lánya semmi kínosra nem fog rákérdezni. Scorpius pedig csak szabadulni akart, s remélte, hogy a két griffendéles párharca nem fogja megölni, és anyósa nem fog megharagudni rá.

– Anya, hogyan jutottatok el apával a háború alatt a házasságig? Ki kérte meg kinek a kezét? – tette fel sorban Rose az őt foglalkoztató kérdéseket.

– Hát ez érdekel csak. Hát akkor kezdjük. A mai napig tisztán emlékszem arra a napra, amikor apád megkérte a kezemet – kezdett el kuncogni Hermione. – A dolog ott kezdődött…

–O–

Egy újabb szürke esős nap volt, de ezen a napon az Odúban forrt a Weasleyk vére. Molly a konyhában állt és kissé erőteljes hangon próbálta meggyőzni egyik fiacskáját.

– Charlie Weasley, már felnőtt férfi vagy. Itt az ideje, hogy végre megnősülj. Nézd meg Billt, milyen boldog amióta megnősült. A mosolyt le se lehet vakarni az arcáról, de te ezt nem láthatod, mert mindig csak a sárkányokra figyelsz, mintha semmi más nem létezne a világon. Nézz körül, a korodbeli férfiak már mind a családalapításon dolgoznak – mondta Molly.

– De anya, sárkányszelídítő vagyok! Nincs időm családra. Egyébként is nincs olyan nő, aki hozzámenne egy sárkányszelídítőhöz. „Kivéve talán egyet.”

– Mi az, hogy nincs időd családra? Egy Weasleynek a család a mindene. Itt az idő, hogy te is beállj Bill után a sorba. Nézd meg Fleurt, ő hozzáment egy átoktörőhöz. Tehát ne mondd, hogy nincs olyan nő, aki hozzámenne egy veszélyes munkát végző férfihez.

– De anya… – Ekkor egy bagoly repült be a konyhába, majd leszállt az asztalra és Charlie felé nyújtotta a lábán lévő levelet. A varázsló olvasni kezdte a gyöngybetűs levelet.

Charlie!

Azonnal szükségem van rád. A Főhadiszálláson vagyok. Gyere!

Most!

Mione

– Semmi de. Egy hónapot kapsz, hogy hazahozd a barátnődet.

Charlie meg sem várta, míg édesanyja befejezi a mondatát már el is viharzott a hoppanálási pont felé.

Eközben a Grimmauld tér 12 szám alatti ház könyvtárában egy nő ült egy könyvekből rakott vár közepén. Az ezer éves por, amely az ősi könyvekből szállt fel, terítette be Hermione teljes ruházatát, és még a haját is szürkére festette.

A háború számára a könyvtár falain kívül és a szívében tombolt. Az utóbbi időben minden idejét felemésztette, hogy megoldást találjon arra, hogyan hajthatnának végre egy bankrablást a Gringotts ellen. Harry és Ron előzékenyen átengedte számára ezt a munkát, míg ők megpróbálják meggyőzni a mardekárosokat, hogy bújjanak elő a búvóhelyeikről és harcoljanak a Jóért.

Hermione már a sok ezredik pergament írta tele jegyzetekkel, de közelebb szinte semmivel sem került az áhított célhoz. A következő áldozata Sárkányházy Sárának a Mindent a széfőrző sárkányokról című műve volt. Amint nagy nehezen leszedte róla a láncokat, életre kelt a könyv. Nagyot szusszant, megrázta magát, majd rávetette magát Hermione pulcsijára. Mione a lehető leggyorsabban bújt ki szeretett ruhadarabjából, nehogy még ő maga is a könyv áldozata legyen.

– Mi a … Ne, miért pont a kedvenc szürke pulcsimat? – sóhajtott fel Hermione, majd a könyv után vetette magát. Ekkor vadászat vette kezdetét. A boszorkány olyan helyeken mászott keresztül, ahol szinte egy házimanó sem férne el. Már fél nap is eltelt mikor is egy könyvkupac zuhant Hermione fejére. Az egyik könyv kinyílva hullott elé, mint égi jel, ez a könyv nem volt más mint a Black könyvtár átkozott könyveinek használati útmutatója. Mione azonnal olvasni kezdte, hogy minél előbb véget érjenek kínjai.

...Sárkányházi Sára : Mindent a széfőrző sárkányok ...

...Ha ezen könyv valaha is elszabadulna, akkor csak egy képzett sárkányszelídítő képes elfogni, és olvasásra kinyitni. A könyv elszabadulása után felveszi a magyar mennydörgő sárkány viselkedését, továbbá hajlamos különféle ruhadarabok gyűjtésére... 

– Miért nem tudtál előbb a kezem ügyébe kerülni? Miért mindennek a baj után kell kiderülnie? Egyébként is, ha ilyen veszélyes ez a könyv, miért nem lehet egy külön részlegen tárolni? – fakadt ki a boszorkány. – Mi lesz még itt? A következő könyv, amit kinyitok, majd halálra átkoz?

– Ugyan már kisasszony – szólalt meg a falon lévő fiatal lányt ábrázoló portré – most már megvan az átkozott könyvek katalógusa, így már ellenőrizni tudja áldozatait. Egyébként is a választ Sára nővérem könyvében leli. Csak kérem, hívjon azonnal egy sárkányszelídítőt, mielőtt ez a drága mű elpusztítja az egész gyűjteményt.

 Hermione nagy nehézségek árán felállt, és felmérte a kedves portrét.

– Nagyon szépen köszönöm a segítséget. Megkérdezhetem ki volt Ön míg élt?

– Én Hermione Granger vagyok, és a 17. században voltam a Black család könyvtárosa 6 éven keresztül. Halálom után pedig a könyvtár őre. És benned kit tisztelhetek?

– Én is Hermione Granger vagyok. Örvendek a találkozásnak. „Ez hogy lehetséges? Szinte ugyanúgy nézünk ki? Szent Merlin, mi folyik itt?”

– Látom az ezernyi kérdést az arcodon, de erre most nincs idő. Irány a bagolytorony!

Így Hermione nem tehetett mást, mint levelet írt az általa ismert egyetlen sárkányszelídítőnek. Remélte a férfi eljön, és megmenti őt, a küldetését és a könyvtárat. Az utolsó reménye volt Charlie. Így felrohant a bagolytoronyba, hogy elküldhesse levelét. Miután útjára engedte a baglyot visszatért a könyvtárba, hogy szemmel tartsa a könyvet és gondolkozzon a portréval való kapcsolatán.

Charlie Weasley hatalmas robajjal csukta be a Grimmauld téri ház ajtaját, miközben Mrs. Black–re szórta a legerősebb némító átkokat. Csak remélni merte, hogy Hermione nincs komoly veszélyben, de gondolatainak jó részét lefoglalta az édesanyjával folytatott beszélgetés.

– Nem igaz – morogta, még mindig idegesen édesanyja szavai miatt. – Mi az, hogy itt az ideje, hogy nősüljek meg? Majd, ha én úgy gondolom, majd csak akkor! Miért akar mindig mindenki életébe beleszólni! Bill így meg Bill úgy, ilyenkor úgy tudlak utálni drága bátyám.

– Szem előtt maradj!– mondta Hermione könyvnek, ami erre elkezdte szétcincálni a zsákmányolt pulóvert. – Ez az, nem elég, hogy elloptad, de még szét is cincálod. Merlin, miért versz engem? – kiáltott fel a boszorkány. Tehát Hermione egy szürkére porosodott farmerban és fekete csipkemelltartóban állt a könyvtár ajtajában. Így esett, hogy Charlie szava elállt a látványtól. A lány észrevette, hogy a varázsló nem éppen a szemébe néz.

– Szép a kilátás? – kérdezte Mione

– Tessék? Ja, elmegy – mondta Charlie egy fél mosollyal.

– Ha kibámészkodtad magad, igazán segíthetnél nekem egy kicsit.

– Miben segíthetek? – kérdezte Charlie, miközben néhány lépéssel átszelte a kettőjük közötti távolságot.

– Meg kéne fékezni egy bestiát. Mióta elszabadult még a házimanók se mernek bejönni. Nem elég, hogy ellopta a kedvenc pulcsimat, de még el is kezdte szétszedni, továbbá a jegyzeteim is szétszóródtak miatta. Kész katasztrófa az egész!

– Hol van az a bestia? – Kukkantott be Hermione válla fölött Charlie.

– Az a könyv, ott. – Mutatott Mione a ruhahalom tetején pihenő könyvre.

– Miről szól? – Hajolt bele Mione nyakába.

– Főként sárkányokról – súgta Hermione.

– Azért bántsam, mert kivetkőztet azokból a ruháidból, amik nem mutatnak belőled semmit? – kérdezte Charlie, miközben csókolgatni kezdte Hermione nyakát, aki ugyan élvezte, de...

– Elég legyen – morrant fel Mione, miközben kibontakozott az ölelésből. – Ezt már néhányszor megbeszéltük. Te nem akarsz házasságot, én pedig csak a férjemnek fogom odaadni magam.

– Mi lenne ha egyszer is élnél? –  kérdezte morogva Charlie. – Ilyenkor nem értem, hogy kerülhettél a Griffendélbe.

– Ne sértegess, Charlie Weasley! Mert keservesen megbánod.

– Ugyan, Mione, te is tudod, hogy nem akarlak megbántani. Tessék – mondta Charlie, miközben levette az ingét, és odaadta a lánynak. – Vedd fel, míg bírok magammal.

– Köszönöm – mondta Hermione, miközben felvette és a konyha felé indult. – Teszek fel teának vizet, amíg felforr addig te elkapod nekem a könyvet. – Ezzel eltűnt a konyhaajtó mögött.

– Igenis. – Ezzel Charlie elment levadászni a könyvet.

Pár perccel később

Hermione a teát készítette. Charlie pedig az asztalnál ült és a gondolataiba merülve figyelte a fiatal nő ténykedését.

– A szokásosat ? – kérdezte Hermione, ezzel visszahozva Charliet a valóságba.

– Természetesen – válaszolta Charlie, miközben a tüsténkedő Hermionét nézte. – „Ilyenkor el tudom képzelni, hogy házas életet élek. Ő nem tenne fel fölösleges kérdéseket, nem kérné számon hová tűntem három napra. Nem veszekedne velem minden nap a választott munkám miatt...”

– Megint összevesztél édesanyáddal – hangzott a kijelentés. Hermione már eléggé ismerte mind Mollyt mind Charliet ahhoz, hogy ezt kijelenthesse. Tudta a férfinak jót fog tenni, ha kibeszélheti magából.

– Igen, megint kiselőadást tartott arról, hogy nősüljek meg. Nem hagy békén vele mióta Bill megházasodott.

– Tessék. – Ezzel Hermione lerakta az asztalra a két bögre teát, és leült Charlie mellé. – Addig idd míg meleg, mert utána már nem az igazi. Édesanyád csak azt akarja, hogy neked is legyen családod. Egyébként pedig unokázni akar.

– Ezek szerint nem csak megnősülnöm kell, de még gyerekeket is csináljak. A világot meg ne váltsam?

– Nem, azt nem kell, az Harry feladata.

– Egyébként mire kell a széfőrző sárkányokról szóló könyv?

– Egy bankrablást kell kidolgoznom a fiúknak – mondta mosolyogva Hermione.

– Melyik bankot akarjátok kirabolni.

– A Gringottsot.

– Ti meg vagytok őrülve. Ez lehetetlen.

– Tudod jól, hogy számunkra nem létezik lehetetlen. Egyébként miért idegenkedsz a házasságtól?

– Nem idegenkedem, csak azt nem szeretem, hogy édesanyám mindenbe beleszól és kerítőnőt akar játszani. Egyébként megnősülnék én, de a kiválasztott hölgy még fiatal ahhoz – válaszolta csábító félmosollyal Charlie. Hermione erre kissé elpirult.

– Ugye tudod, hogy a szerelem nem válogat kor szerint. Már senki sem lesz fiatalabb, a korkülönbség pedig ne zavarjon. – Ezzel megitta a teáját nagy kortyokban, hogy elrejtse mélyebb pirulását.

– Tehát te így látod a dolgokat, és mi van a háborúval? „Vajon tudja, hogy rá gondolok?”

– Ha minden jól megy, akkor hamarosan véget ér.

– „Na jó, ennél jobb alkalmam úgysem lesz” – gondolta Charlie, így mély levegőt vett, és felállt.

– Ne haragudj, de vissza kell térnem a könyvekhez. – Pattant fel hirtelen Hermione, mert nem akarta hallani, hogy Charlie elmondja, hogy kit vesz el. Már az ajtónál járt, amikor meghallotta Charlie szavait.

– Várj Mione! Rám bíznád az életed? – kérdezte Charlie remélve az igenlő választ. Hermione ha lehetséges, akkor a Griffendél ház vörösénél is vörösebb lett a kérdés hallatán. Hisz sokat olvasott mugli születésű boszorkaként felismerte az ezeréves aranyvérű leánykérés szavait.

– Életemet a kezedbe helyezem – válaszolta kissé remegő hangon. Most rajta volt a sor a kérdezésre: – Rám bíznád a jövődet?

Charlie kissé elpirult, elvégre nem gondolta, hogy a lány felismeri az ősi szavakat. Mielőtt válaszolt volna Hermione elé lépett, majd letérdelt.

– Hermione Jane Granger, kezedbe helyezem a jövőmet. Esküszöm, hogy megvédem az életedet, akár a sajátom árán is, és megvédem a közös jövőnket. Kérlek, legyél a feleségem!

Ekkor kinyílt a konyha ajtaja, és egy szipogó Molly Weasley lépett be rajta, aki már a leánykérés kezdete óta hallgatózott.

– Igen – suttogta Hermione pipacsvörösen –, leszek a feleséged.

– Úgy örülök nektek – mondta a sírással küszködve Mrs. Weasley. A két fiatal csak ekkor vette észre őt, így mindketten a zavarukkal küzdöttek. Charlie felállt, és átkarolta kedvesét.

– Anya, mit keresel itt? – kérdezte égő arccal Charlie.

– A rendnek jöttem főzni. Végre te is megházasodsz. Ne féljetek én majd mindent megszervezek nektek...

–O–

– És innentől nem volt megállás az esküvőig. Molly tényleg mindent megszervezett helyettünk, aminek apád nemigazán örült.  A nagy eseményre a Gringottsi rablás után került sor, ha jól emlékszem  a nászéjszakán fogantál – fejezte be a történetet Hermione.

– Anya! Arra nem voltam kíváncsi mikor csináltatok. De amilyen tiltakozást apa levágott, ahhoz képest nagyon gyorsan beadta a derekát.

– Ó, mire eljutottam apáddal az oltárig! De az már egy másik történet. Egyébként is a mi történetünk semmi a Harryékéhez képest.

– Kérem, mesélje el azt is – kérte Scorpius kissé felélénkülve attól, hogy apái történetét is hallhatják.

– Nem Scorpius, azt tőlük kell hallanotok.

– Anya, kérlek meséld el azt is, hogy hogyan jutottatok el az oltárig! – kérlelte Hermionét Rose kiskutya szemekkel.

– Nem, Rose, most már nem.

– Akkor legalább azt mond meg anya, mi közöd volt a portrén lévő nőhöz – kérte Rose.

– Annak kiderítésére csak a háború után került csak időm. Mint kiderült a családunk akkoriban varázsló család volt, ha jól tudom még aranyvérűnek is számítottunk. Csak a 18.században a tudomány felé fordultunk, és muglikkal házasodtunk, így a varázserőnk mély álomba szenderült, majd bennem újra felébredt. Kiderült, hogy egyenes ági leszármazottja vagyok a portrén szereplő Ms. Grangernek. Röviden tömören ennyi.

– És hosszabban? – kérdezte Rose.

– Nem, Kicsim. Most már tényleg indulnom kell, s egyébként is sötétedik már, ideje összeszednem édesapádat is. – Állt fel mosolyogva Hermione. – De talán egy másik alkalommal.

*Vége*

Szavazás

Amennyiben, ez lehetséges, egy rövid (1-2 mondatnyi) szöveges magyarázatot fűzzetek a pontokhoz, hogy az írók láthassák, mire kapták az adott pontszámot! A hozzászólásba másold be, a kategóriákat, és írd oda a pontszámaidat. 

Stílus

A történet olvasása közben mennyire találtad az író stílusát élvezhetőnek, kiforrottnak és gördülékenynek?

0-5-ig pontozható

Kulcsok Felhasználása

A választott kulcsok felhasználását mennyire találtad ötletesnek, egyediknek? FIGYELEM! Ez esetben a "karakterek" pont alatt csak azt kell figyelembe venni, hogy mennyire felelt meg a felhasználási feltételeknek.

Karakter: 0-5-ig pontozható

Helyszín: 0-5-ig pontozható

Varázstárgy: 0-5-ig pontozható

Fogalom: 0-5-ig pontozható

Titkos kulcs: 0-5-ig pontozható

Cselekmény

A leírt történetet mennyire találtad fordulatosnak, eseménydúsnak, izgalmasnak?

0-5-ig pontozható

Szereplők

A történet főszereplőinek és mellékszereplőinek mennyire sikerült megragadni a személyiségét, és azt átadni az olvasóknak?

0-5-ig pontozható

Szubjektív vélemény

Téged személyesen, abszolút szubjektíven mennyire fogott meg a történet?

0-5-ig pontozható